Az ajtó
Állok az ajtó előtt. Úgy érzem, hogy van lehetőségem belépni a mögötte levő világba. Valamiért azonban nem tudok átjutni az ajtón. Ha kopogtatok, nem érkezik válasz. Ha kulccsal próbálkozom, akkor is hiába egyelőre. Vagy a kulcscsomón lévő kulcsok közül nem a megfelelővel próbálkozom, vagy a zár romolhatott el, vagy berozsdásodott, és nehezen nyitható. Lehet, hogy nem vagyok eléggé határozott, vagy inkább eltökélt... Lehet az is, hogy nyitva van, csak nem veszem észre. Lehet az is, hogy már van benn Valaki más.... Lehet az is, hogy ez mégsem a számomra kijelölt ajtó... pedig valamiért itt állok előtte...
pihent agyunk
terméke, munkahelyi ártalomból kifolyólag :-) kooperációban Kori és Terka, azaz mink.
A levelet akkor szüreteltem, amikor kollegák frusztrálásán túl, hirtelen énekelni akartam, a folyosói díszt képező műnövényt használva mikrofonként. És akkor leesett... bevittem Korinak és mondám: Levelet kaptál! Kósza vihogásunk egybefonódva dagadt röhögéssé. Kisvártatva megérkezett a kompozíció az Ő betűjeitől ékesen. És lőn... Azúr esztendő 2008. szeptember 23-dik napján, mintfent.
Kéne egy
kéne egy pihentető álom,
kéne egy vidám ébredés
kéne egy bentről jövő, jó kis késztetés
kéne egy baráti, beszélgetős hangulat, s
kéne hozzá egy későn jövő pitymallat
kéne egy hajó, nagy kék-fehér vitorlás
kéne egy dejó-érzés, meg egy kis miegymás
#26
Lepketetem fekszik az ablakszárnyak között,
Barna éjjeli lepke élettelen teste. Körötte fura, zsemleszín por.
Átlátni rajt’ egy csíkban, mit szorgos hangyák rágtak a testén,
De sértetlenek még szárnyai, mikkel átrepült a halálba egy estén.
a színestévé jelenségről
Mai rohanó világunkban néha úgy kezelgetjük emberi kapcsolatainkat, mint egy állandó stand-by üzemmódba helyezett színestévét. Ha kedvünk van „bekapcsoljuk" a másikat, de ha úgy adja a hangulat, távirányítónk gombjai segítségével átváltunk egy másik „csatornára". Sőt ki is kapcsolhatjuk a „színestévénket", ha elálmosodtunk, vagy már nagyon unjuk a váltogatást, és valami egészen mást akarunk csinálni. Megtehetjük ezt akár „műsor" közben is, hisz csak egy gombnyomás az egész, még a kényelmünket sem kell feladnunk. Válogatunk, váltogatunk hát: az egyik „csatornán" szerelmi szappanopera megy, a másikon pszichológiai beszélgető-műsor, a harmadikon tudományos-ismeretterjesztő sorozat, a negyediken zenés-táncos összeállítás, az ötödiken pletykashow, a hatodikon gyereknevelési tanácsadás, a hetediken főzőcske, a nyolcadikon természetfilm, a kilencediken pornó (olykor soft, olykor hard), a tizediken kvízműsor, és sorolhatnánk. Még sok-sok más „adó" is állhat rendelkezésünkre, attól függően, hogy hányat programoztunk be, mennyire voltunk „igényesek" az „adók" széles tárháza közötti válogatás során. Azért néha kellemetlen meglepetésben lehet részünk, legyünk elővigyázatosak! Például okozhat ilyet az „adó" előre be nem jelentett műsorváltozása, vagy a műsorstruktúra átalakítása, de előfordulhatnak apróbb, szinte jelentéktelen változtatások is, amelyek szintén ugyanezt a hatást válthatják ki. Mondjuk a pszichológiai beszélgető-műsorban a megszokott kedves, máskor oly megértő tanács"adó" épp „csernusi"-stílusra vált át. Ilyenkor bizony, nem azt kapjuk, amire vártunk. S értetlenül nézünk magunk elé, hogy lehet, hogy nem a megszokott „műsor" megy? Nem értjük, hiszen mi csak ugyanazt tettük, mint eddig bármikor, átkapcsoltunk erre az „adó"-ra, amíg egy adott másikon reklámot adnak, műsorszünet van, vagy épp nem érdekel annyira minket az ottani műsor, és most ehhez lett volna kedvünk éppen, de nagyon. Töprengünk pár percig, vajon mi történhetett? Nagyon nem mélyedünk azért bele, hiszen máris nyomhatjuk a gombot, és választhatunk egy másik, a korábban megszokott minőséget nyújtó műsort. Lehet, hogy nem is kapcsolunk vissza a későbbiekben arra az „adó"-ra, bár lehet, hogy finomhangolással lehetne javítani az összhangot, de mi talán erre már nem vesztegetjük az időt. Minek is? Jönnek új „adók", az új „műsorok", sőt az még jobb, amikor az általunk igényelt „műsornak" megtaláljuk az érdekesebb, kedvünket, igényeinket jobban szolgáló változatát, amelyiknek mondjuk még a díszlete is jobban tetszik. Olyan egyszerű és kényelmes az egész. Csak egy gombnyomás.
A díszkút és a bevásárlókocsi
A díszkút és a bevásárlókocsi jól megférnek egymás mellett az Andrássy úti ház szépen felújított udvarán. A díszkút már régóta dísziti az udvart, a bevásárlókocsi nem régen rontja az összhangot. A kapualj felújítás alatt, valószínűleg a munkálatok hasznos kelléke a bevásárlókocsi. Válogatott ételek, finom borok, intim betétek, pelenkák, mosószerek, nulla kalóriás finomságok, túinvan samponok helyett festőkellékeket, munkásruhákat, állványdarabokat fogad magába, s szállít könnyedén. Erős, festékfoltos munkáskezek tolják, s engedelmesen halad a számára kijelölt úton. Most ott pihen üresen a több mint száz éves, nemrég felújított díszkút mellett. Odaállították. A díszkút is pihen, nem működik most. A medencéje alján csillog némi zavaros víz. Zavaros víz, zavaros helyzet. A díszkút tervezője soha nem álmodta voltna, hogy egy acélhuzalokból készült bevásárlókocsi fog a kútja előtt állni. Embereket képzelt oda, egy lakóház udvarán, amint kezükkel belenyúlnak a vízsugárba, isznak a kút adományából, hallgatják a megnyugtató csobogást. A másik tervező sem egy belvárosi házudvarba szánta a célirányosan bevásárláshoz szánt kocsiszerkezetet. A prototípust nem ilyen környezetben ábrázolta a látványterven, hanem vásárlókkal teli szupermarketet, árukkal telizsúfolt polcokat rajzolt köré. A kút egyedi darab, fura állatfej száján folyik kifelé a víz a medencébe, már amikor folyik. A bevásárló kocsi ipari tömegtermék és randa, bár annak a célnak, amire tervezték, tökéletesen megfelel. Egyedivé csupán a színes reklámcsík teszi. Innen nézve a múlt század és a jelen. Onnan nézve a jelen és a távoli, modern, csillagok közé kúszó jövő. Az emeletről nézve egy díszkút és egy bevásárlókocsi, másképp nézve a díszkút és a bevásárlókocsi. Érdekes látvány. Megmutatom.
A szinkronblogolás gyűjteményes lelőhelye
http://href.hu/x/5z6mkommentem a kommentekhez
:-) Érdekes, hogy a 10, 14, 18, váltotta ki a kommenteket... :-), Bárány, igen, ahogy kész lett, elolvastam, mondom, na ez aztán a nyavalygás non plus ultrája :-), de hát ez lett... Amby, ne menj dokihoz, kuncogni jó :-) jómagam mindig mindenhonnan kések, az is érdekes, hogy az 1 még nem indított be gondolatot... arra pedig számítottam...
Ui.: nem tudok kommentekre a megfelelő helyen reagálni, se adminként bejelentkezve, se bejelentkezés nélkül, ha valaki tud segíteni, megköszönném :-) nyifnyaf...
Szinkronblogolás
Érdekes ötlet. x számú jel, hogy túl régóta élsz Magyarországon... No akkor megpróbálom, majd meglátom (és mások is :-) ), hogy hány jelet tudok összeszedni.
1. Szinte lehetetlennek tartod, hogy elmenj innen, de közben meg vagy győződve arról, hogy máshol könnyebben boldogulnál.
2. Mindig van/történik valami, ami miatt frusztráltnak érzed magad.
3. Idegesít, ha az utcán, járművön hozzád ér egy idegen.
4. Azon veszed észre magad, hogy a barátaiddal, ismerőseiddel csak a problémáitokról tudtok beszélgetni, semleges témákról nagyon ritkán.
5. Nincs jövőképed, nincsenek hosszú távú terveid.
6. Állandóan anyagi problémáid vannak, akkor is hónapról-hónapra élsz, ha pluszmunkát vállalsz és többet keresel, mint az előző hónapokban.
7. Rutinosan vásárolsz. Mindig a hátrébb lévő árut veszed le a polcról, mert tudod, hogy előre teszik azt, aminek pár napon belül lejár a szavatossága.
8. Előre köszönsz, ha bemégy egy üzletbe, és már nem is idegesít, ha nem köszönnek vissza.
9. Ritkán sétálsz.
10. Mindig rohansz valahova, és általában elkésel.
11. Már kora délelőtt találsz okot arra, hogy az egész napod el legyen rontva.
12. A kaján spórolsz.
13. Nem tudod követni a személycseréket a kormányban, s egyszercsak már nem is akarod.
14. Attól függően, hogy ki nyeri a választásokat, jelentősen változik az életszínvonalad.
15. Nincs biztonsági tartalékod.
16. Ritkán térsz le a napi rutinhoz szükséges, megszokott útvonaladról.
17. Az utcán járva többnyire fejmagasságig tart a világ. Nem emeled fel a tekinteted, hogy lásd a felhőket, vagy az épületek homlokzatát.
18. Ritkán filozofálsz.
19. Ha valaki odalép hozzád az utcán, első gondolatod, hogy kéreget.
20. Elég rövid idő alatt összehozol egy listát azokról a jelekről, amik azt mutatják, hogy túl régóta élsz Magyarországon, és ritkán vigyorogsz közben.
nincs cím
Nem volt hideg gyümölcs leves... zaj vót... hiszti is vót... csempe a falról, az nem volt...., meg szerencsém se nem a vizsgán, no majd NUK, avagy novemberben újra kezdem.
más:
Elkezdődött az EB, ez jó :-). Az első meccs, Svájc-Cseh Közt., nem volt különösebben eseménydús, de győztek a csehek (0-1), ez kedvemre való.
Most vissza is térek, mindjárt kezdődik Portugália-Törökország. Aszondja kommentátor, hogy az ennek a meccsnek az egyik kérdése, hogy jól érzi-e magát a barbifiú a barbiházban. Meresztem a szemem, állítólag rózsaszín a stadion. Barbifiú=Ronaldo (mivan????). Szerintem lilák a székek, más gyanúsat nem észleltem :-)
rém(es) hírek
- Holnap reggel 8-tól délutánig jelentős zajjal járó villanyszerelési munkálatokat fognak folytatni a felettem lakónál. Ez dupla azbeszt, mert egyrészről lőttek az éjjel tanul-nappal alszik módszeremnek egy napra, mégpedig a finisben. Másrészről a zaj nyilvánvalóan támogatólag fog hatni enyhén zilált koncentrációs készségemre. Ettől pedig nyilvánvalóan nem leszek ideges, és még jobban fogok koncentrálni.
- Meleg van. Ettől olvadok. Mindenfele szanaszét. Marad is a kánikula legalább még egy hétig. Codálatosssssz! Az is jó hír, hogy most viszont jön egy kis hidegfront, holnapra lehűlünk, de aztán jön a meleg gyorsan vissza. Juhéjjj! Két frontos harcom is lesz tehát, miután nem bírom az időjárásváltozást. Nyifinyafi...
- Véletlenül megnéztem egy hírműsort. Direkt kerülöm mostanában a politika nevű cirkuszt, s biza okosan teszem (csömör és kiábrándultság okán, ez a kézenfekvő megoldás). Mindemellett felkaptam a fejem egy-két mutatványra, amelyet tisztelt megélhetési politikusaink adnak elő.
A szadesz egyik embere azt mondta, hogy meg kellene buktatni a kormányt. Aha... Amikor a népszavazás utáni helyzetben „kiugrottak” a koalícióból, kétféleképpen értékeltem a helyzetet. Elsőre azt gondoltam, bravó, vállalták a felelősséget az elbukott egészségügyi reformért, második gondolatom viszont az volt, hogy menekülnek a süllyedő hajóról. A mai bölcs megnyilvánulás inkább az utóbbit látszik erősíteni.
Az eü. reformot taglaló riportműsornál ki is kapcsoltam a tévét. Jönnek ezzel a kétszintű biztosítási rendszerrel... Gyerekek, most szólok, hogy nálunk nem fog menni a dolog. Mégpedig azért nem, mert a tb- és nyögdíj-járulékra szükség van az államkassza fedezethiányának pótlására (ha még nem vette volna észre valaki...). Nem fura, hogy pl. az új Gt. behozta azt az újítást, hogy a vezető tisztségviselők nem állhatnak munkaviszonyban a gazdasági társasággal, majd mindez fél év múlva visszacsinálódott? (A korábbi bírói gyakorlat szerint egyébként nem állhat munkaviszonyban a vezető tisztségviselő, ennek okán került be az új Gt.-be a rendelkezés, de most törvényi erővel megalkották az ítélkezési gyakorlat ellenes szabályozást.Vajh miért? Egyáltalán, hogy jön ez ide?! Nagyon egyszerű kérem, kiknek van ma Magyarországon bejelentett magas átlagfizetése? Na kinek? Na ugye, egyszerű ez...)* Azt külön kérném, hogy ne áltassák már a népet azzal, hogy a magánbiztosítók azonnal megoldják a helyzetet. Ez egy folyamat lenne, mégpedig legalább 5 évig tartó folyamat. Ezalatt meg kellene alkotni egy olyan adó- és járulékfizetési rendszert, ahol nem érdeke a munkáltatónak és a munkavállalónak a bérjövedelem eltitkolása. S ennek azért mégsem az lenne a módja, hogy a minimálbér utáni adó-és járulékfizetés teljesítése jelenti azt a küszöböt, ami legalizálja magát a szürkegazdaságot. Ki lesz az a marha, aki az eltitkolt jövedelméből jó magas összegű biztosításokat fog kötni? Arról nem is beszélve, hogy ismerve a magyar valóságot, vajon mi lesz a biztosíték arra, hogy ezek a magánbiztosítók azon túl is működni fognak, hogy beszedik a biztosítási díjakat? Mellékesen megjegyzendő, hogy a regnáló kormány is rájött, hogy ha kiesik a költségvetésnek ezen bevételi forrása, az igen kellemetlen következményekkel fog járni. Azért mindennap rágják ezt a csontocskát a médiában, témának jó, csak megoldásnak nem. Fogalommagyarázat: ami itt jelenleg folyik az nem egészségügyi reform, hanem nagy értékű, állami tulajdonú ingatlanok kiürítése.
A Magyar Gárda körüli felhajtással pedig nem is tudok mit kezdeni. Csak legyintettem egyet. Orbán Viktort nem értem néha – csalódás –. Mi ez a pofozkodás? Vona meg kikéri magának... Vicc az egész, s ezt én kikérem magamnak.
- Obama összekeverte Auschwitz-ot Buchenwald-dal. No komment...
5. Megyek vissza tanulni, mert muszáj, s ez a legrémesebb...
*javítanám önmagam: a törölt rész hülyeség, átgondolva rájövék, hogy nem ám így volt, szóval pontosítanám is azon túl, hogy nem írottnak tekintendő... egyrészt korábban a határozatlan idejű munkaviszonyt nem ismerte el a bírói gyakorlat, másrészt, ha megbízási jogviszonyban látták el e tisztséget, akkor ugyanúgy levonták befizették a tb- és nyögdíjjárulékot.
Csandra
Szórakoztatás Magyarország 2008, a valóság és az élet sója. Sőt borsa. Nekünk, csak nekünk, csak itt. Győzike valóság sója, az életváltásról. Nem életmód-, hanem életváltás. Igen kérem, ez kéne mindannyiunknak. Dobjuk a mobilunkat a kivilágított Lánchídról, az alant található Dunába, ugorjunk be a legközelebbi luxuriőz szálloda legdrágább lakosztályába párunkkal, de ha tetszik magányosan is megtehessük. Főleg ha fussa. Ha nem fussa, fussunk! Váltsunk életet! Aztán két nap múlva vegyünk másik mobilt. Új élethez új mobil kell, ezt soha nem felejtjük el... Ami a legfontosabb, vegyünk sok bio-t. Mindenből. Esetleg olyan biotablettát, amitől biok leszünk, és csak a biot akargyuk. Biorobot... ehehe. Igyunk méregtelenítő teát, hogy elfusson tőlünk a méreg, jó messze - meg a tesókánk is fosni egyet tőle a kertvárosban -. Aztán gyúrjunk, vazze! Vacsorára csináljunk biopempőt bio zöldségekből, és mindenképpen tegyünk hozzá biorizst. Mer' az dukál hozzá. De csak egy kicsit, úgy módjával. Bio szörpi az étek leöblítéséhez. (Jut eszembe egyik barátnőm nagy biopiac rajongó. Szoktak venni biocsipszet, meg biokólát is. Bio konzumidiotizmus.) Szóval szegin jó sorsra érdemes Győzi bebiózik mindeneket. Majd hirtelen felugrik az asztaltól és rohan kihányni az egészet. Hallható folyamatfoszlányok háttérzajként. El is megy a család étvágya a maguknak elkülönítve készített jó kis pipifalatoktól. Nekem is, mindentől. Főleg, hogy rögvest megtudom, hogy sugárba' jött ki a bio. Gratula, Győzi feltalálta s megalkotta egyazegybe' a biohányást! Majd megkoronázzák az aktuvális bioepizódot egy bio megállapítással. Nem cigán gyomornak való ez a bio! Ejjjj, hát nem. De tényleg.
A szép ződ gyep
Guiness-rekordot „döntöttünk meg” a Városligeti Műjégpályán, a legtöbben napoztak ott. Igaz, hogy ehhez le kellett füvesíteni a jégpályát, de hát Istenem, a szent cél érdekében, ugye... a Guiness mégis csak a Guiness. Ekkora baromságot is ritkán hallani. Jelzem, a műjégpályától nem is oly messze szép nagy füves területek vannak. Ja, hogy az nem ekkora cécó? Most akkor mi is a lényeg??? Röhejes komolyan. Manapság azért lennének nagyobb feladatok is kis Hazánkban, mint ilyen hiábavaló hívságok szervezése, szerintem. Például vannak gyerekek akik rosszul lesznek az éhségtől az iskolában, no meg a fedélnélküliek is elég szép számmal napoznak mostanság... Erre az orbitális hülyeségre van energia, meg pénz is dögivel, úgy látszik (szponzorék nem sajnálták). Gyeptégláról nem is beszélve (vajon hova kerül majd?). Viszont bekerültünk a Guiness-be. Hurrá, vazzeg! Hurrá, napozunk.... Csak az a szép ződ gyep, az fog hiányozni...
Azta leborult....
nem hiszem el, hogy most kell kopácsolni vazze. először is vasárnap van, másodszor itt kurva vékonyak a falak, és olyan mintha az agyamban tobzódnának. olvasnom kell, héló, csend legyen!!!! kuvahosszú tétel oszt szavak közé kopikopikopácsolás, agyam eldobom, már lassan úgyis fullszett. most jól felhangosítottam a zenét, nesztek... meg nesze nekem, így aztán marhára tudok olvasni.... hihetetlen, komolyan... ááááááááááááállítsátok meg a világot, ki akarok szállni! vagy legalább az idő kerekét, hogy fillefranc essen bele. egyébként megmár a süketnémák is az agyamra mennek, akik alattam laknak... vicces mi? ja, ki gondolná... az ablak nyitva és csak ilyen artikuláció foszlányok áradnak a külvilágba, azt találd ki, hogy a uh! öeh! most veszekedést jelent, vagy csak szimplán így kommunikálnak, főleg, hogy néha belesír a kisbaba..., erre gyors ablakzárás... a frász törögetett má miattuk egyik nap. kezdek agresszív aszociális lenni. húúúúú, üvölteni tunnnék
Magamban beszélek
Legszívesebben bújnék vissza az ágyamba a párnák és álmok közé. Olyan jó ott. Védve érzem magam. De nem lehet. Nem ám Futyuri, me lesz nagy bukta és önmarcang. Legalább az önmarcangot spórold meg! Haha...
Tegnap volt Háni. Mókás, megint ráérzett lelkem nyafogására... Rosszalkodtunk, vihogtam, mint egy lökött. Hogy a bánatba lehet, hogy valahogy úgy érzem, energiát kapok Tőle, Hisz sosem láttam az életben. Kamerán már párszor igen, de az más. Nagyon más, ezt tapasztalatból tudom. Nézek egy monitort, a megjelenő mondatait és úgy vigyorgok mintha itt ülne velem szemben. S ha a realitások talaján állva nézegélek szerte, valószínűleg nem is fogunk mi találkozni. No hát akkor hagyjuk a realitásokat a francba, és álmodjunk ébren... két virtuális Háni... két nagyon különböző világból, és mégis tudnak valamit adni egymásnak, amit talán csak egymásnak tudnak adni, és amit talán csak egymástól tudnak kapni.
Tegnap találtam Evanescence számokat a gépemen. Fura, de fogalmam sincs, hogy került rá.... aztán töltikéztem hozzá párat. Hallgatom hát most kicist a tanuláshoz. Letét és különös nemei stb... Általánosságban, különös. :-DDDD Na most vihogok, de tudom is, hogy min....
Lehet, hogy Háni ma is leszen. :-)
A mai nap megállapítása
Beszélgetek a barátosnémmal tételekről, vizsgáztatók cseles kérdéseiről. Fejtegetünk. Felmerül egy téma, nem ért valamit. Erre én elmagyarázom neki, kicsit megtűzdelve l*fasz, f*szom, és hasonló közhelyekkel. Azonban a szép, pontos, terminus technicusos mondat nem akar összeállni. Vihogunk. Kérdezem, most aztán mif*szt röhögsz. Semmi csak beugrott, hogy ülsz a vizsgán és így mondod el. NA EZ AZ! Ugyanis kb. ez szokott történni, na azért nem a feleletnél (bár lehet, hogy ki kéne próáblni), hanem a tételkidolgozásnál. Ülök, jönnek a szakkifejezések nélküli sípszóval teletűzdelt mondatok, de az Istennek se akar összeállni a jogszabályszöveg. Vihogunk. Na látod, mondja, azért van ez így, mert Te érted, és nem a törvényt tanulod szó szerint, hanem megérted. Ekkor pattant ki az axióma értékű megállapítás agyacskámból: Azért nem tudom elmondani, mert értem! :-D
Na ettől baromira megnyugodtam. ...ehehhe persze...
Answer to faxtorgrava
HELLO, HELLO, my friend! ;-) Thanks for your comment! :-))))asszociációs reakció
tenyér
vegyél
vigyél
harapj
maradj
menj
szökj
marj
tudd
akard
hidd
vidd
hit
hited
hitted
vitted
hitel
hittel
hiteles
kétség
kékség
kétely
métely
szavak és
szavalás?
Omar Bashir Trio - a koncert
Röviden: nagy élmény volt.
Hosszan: Jó érzés volt ott lenni a koncerten. Utazni a zenével. 2 és fél óra élmény. "Jártam" Irakban, az afrikai sivatagban, Spanyolországban, Törökországban, és közben itt voltam kis Hazánkban. Éreztem a napfény melegét, a szél simogatását az arcomon, az "ős világlélek" érintését a lelkemen. Nem vagyok zenei műértő, szakmailag fogalmam nincs a zenéről. Viszont magával tud ragadni, s nekem ez bőven elég, ahhoz, hogy eldöntsem, hogy amit hallok, az tetszik-e vagy sem. A jó zene számomra az, ami felold, kikapcsol a hétköznapok nyűgjéből. Ebben a zenében az volt a nagyszerű, hogy egy ősi hangszer, ezer éves dallamok, újjáélednek egy őstehetség előadásában. A koncert egy történet is volt egyben, népek zenéjének a találkozása. Megmutatta, hogyan hatnak a zenei kultúrák egymásra, és hogy ebből hogyan alakul valami új, egy új alkotás. Ha úgy tetszik egy új zenei világ. Ősi dallamok, ősi hangszer, fiatal előadók, zenei játékosság. Volt egy improvizációs rész, amiben megmutatkozott az alkotás nagyszerűsége. Ez a nagyszerűség az egyszerűségben rejlett, a játék, a játékosság egyszerűségében. Szeretem amikor a tehetség a természetességben, a játék örömében mutatja meg magát. A tehetség önmagában kevés, tudni kell kapcsolódni a befogadóhoz, a közönséghez. Omar Bashir nagyon tudja ezt, és a koncerttermet át tudta változtatni. Egy kis klubbá, egy tájjá (hol sivatag, hol oázis, hol tisztás), egy szűk sikátorrá, táncmulatsággá, emberektől nyüzsgő térré. Jó volt "utazni" Vele, Velük. Szép volt.
Omar Bashir nem "csupán" nagy művész, Mesélő is, a zene nyelvén mesél Ő.
Dance me to the end of love
Leonard Cohen danol. Az én Honey-m jut erről eszembe. Néha oly szívesen meglesném, hogy mit csinál :-). Lepkévé változva repülnék hozzá, faleveleken megpihenve követném merre jár. Vállára szállnék és megszagolnám a nyaka illatát. Nem is tudná hogy én vagyok...
